Mi a youtube-on nyomulunk, itt megtalálható az összes mobil telefonon, a pillanat hevében készített videónk, web 2.0-ban terjesztjük az arra érdeklődést mutatóknak a youtube-on :-) Ez egyúttal anyának a közösséggel való kapcsolattartást és kitűnő időtöltést is jelent a gyerek alvás idejére.

Régebben, amikor még több generáció lakott egy fedél alatt, akkor persze ilyenkor ment a sütés-főzés-takarítás-beszélgetés-civakodás-békülés. A közösséget persze egyértelműen jobb nap mint nap személyesen megélni, de annak híjján marad a web 2.0 közösség. Lakásunkban egyelőre két generáció él.

Ezért van az is, hogy nem tudok olyan keveset főzni, hogy a maradékot ne kelljen kidobni vagy a szomszédoknak felajánlani vacsorára. Ez persze minősíthetné az ételt is, amit készítek, de nem erről van szó. Csak hát életem előző felében anyukám mindig öt fős családra sütött - főzött és többszöri étkezéssel kalkulált ugyanabból az ételből és hát persze a szomszédoknak és a napszámosoknak is mindig kellett vinni a forró túrós bélesből. Így aztán én körülbelül öt személy egy-kétszeri főétkezésének megfelelőt tudok készíteni egyszerre, mert úgy érzem, hogy ha egy picivel kevesebb lisztből sütöm a pogácsát, akkor az biztos nem lesz elég. De kinek is? Kisfiam még anyatejben utazik, apa a városban ebédel, reggelire meg még mindig nem eszünk hideg töltött káposztát.

Szóval szokni kell az új létformát, anya már nem a sodexhoban választja ki az aznapi ebédjét a kollégáival, hanem maga készíti kisfia és nagyfia számára. És amíg rotyognak a kondérokban az ételek a tűzhelyen, addig anyag netwörköl.